Ennek apropóján egy igazán stílszerű művel tiszteleg oldalunk a költők előtt.
Számbádi Károly: A futball
Egy focista szív,
Egy focista lélek,
Egy focista srác,
Ki örökké élhet!
Az én szívem nagyon beteg,
Ezért a lelkem kicsit merev.
De ha egyszer végre nyerek,
Akkor a lelkem nyugiban lehet.
Évek óta ez a létem,
Semmiképp nem lesz vége.
Ezért kérlek téged szépen,
Ne hagyd, hogy tőlem elvésszen.
Nekem ez a végzet,
Mit a sors adott nékem.
Nem fogom feladni tényleg,
Mert ez nekem a létem.
Erős vagyok és kibírom,
A hátamon a súlyt elbírom.
A bánatot szememből kisírom,
Az érzéseim pedig leírom.
Néha magamban elvagyok,
Ez egyszer most megvagyok,
A szívemmel kivagyok,
De ez a srác én vagyok!